A hálózati infrastruktúra gyors fejlődése közepette a telekommunikációs iparág egyre inkább kritikus növekedési szűk keresztmetszettel néz szembe. Az optikai kommunikáció egyik alapvető technológiája – a hullámhossz-osztásos multiplexelés (WDM) – kulcsfontosságú megoldássá vált e fizikai korlátok leküzdésére.

Ha az optikai szálat egy autópályához hasonlítjuk, a hagyományos, egyhullámú kommunikáció olyan, mintha egyetlen jármű foglalná el az egész utat. A WDM technológia lényegében ezt a fizikai útvonalat több, egymást nem zavaró „virtuális sávra” (különböző optikai hullámhosszakra) osztja, lehetővé téve több adatjel egyidejű továbbítását ugyanazon a szálon keresztül. A technológiát lehetővé tevő központi hardver a passzív DWDM (sűrű hullámhossz-osztásos multiplexelés) szűrő. Ez a cikk rövid elemzést nyújt erről a technológiáról.

I. A passzív szűrők alapelvei és előnyei

Passzív DWDM, OSP gyűrűs OADM, 1 csatorna, 100 GHz-es távolság, 48-as csatorna, 900 µm 1 m-es száloptika, SC/APC csatlakozó

A „passzív” kifejezés azt jelenti, hogy az eszköz nem igényel külső tápegységet. Ehelyett teljes mértékben precíziós optikai vékonyréteg-bevonatokra vagy rácsszerkezetekre támaszkodik a különböző hullámhosszú optikai jelek pontos elválasztásához (demultiplex) vagy kombinálásához (multiplex).

Ez a tisztán fizikai optikai jellemző kivételes stabilitást és megbízhatóságot biztosít, így az eszköz rendkívül ellenálló az elektromágneses interferenciával szemben. Ennek eredményeként különösen alkalmas hosszú távú működésre komplex telekommunikációs berendezések helyszínein vagy zord kültéri környezetben.

Az optikai hálózati architektúrákon belül a passzív DWDM szűrők „forgalomirányítóként” működnek. Szigorúan követik a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU-T) szabványait, és az alacsony veszteségű optikai átviteli ablakot több tucat vagy akár több száz független kommunikációs csatornára osztják, rendkívül keskeny hullámhossz-távolsággal.

Ez azt jelenti, hogy egyetlen optikai szál, amely eredetileg csak egyetlen jel továbbítására volt képes, azonnal több tucatszorosára növelheti átviteli kapacitását, drámaian javítva a spektrális hatékonyságot.

II. Tipikus alkalmazási forgatókönyvek és érték

Passzív DWDM, OSP gyűrűs OADM, 1 csatorna, 100 GHz-es távolság, 52 csatorna, monitor (1%), 900 µm 1 m-es optikai szál, csatlakozó nélkül

Ezek a passzív szűrők jellemzően szabványosított tokozási struktúrákkal, például LGX kazettás modulokkal vagy 19 hüvelykes rackbe szerelhető kártyákkal készülnek, és nagy pontosságú optikai csatlakozókkal vannak felszerelve, hogy zökkenőmentesen integrálhatók legyenek a meglévő egymódusú optikai hálózatokba. Főbb alkalmazási értékeik a következők:

Nagyvárosi átviteli és gerinchálózat bővítése

Új fizikai optikai kábelek hozzáadása nélkül a WDM technológia gyorsan növelheti a nagyvárosi hálózatok és a regionális gerinchálózatok átviteli sávszélességét, kielégítve az olyan szolgáltatások hatalmas adatátviteli igényeit, mint a nagyfelbontású video streaming és a felhőalapú számítástechnika.

Külső üzem (OSP) és hozzáférési hálózatok

Passzív és karbantartásmentes tulajdonságaiknak köszönhetően ezek az eszközök széles körben elterjedtek kültéri optikai elosztóhálózatokban, hatékonyan csökkentve a távközlési szolgáltatók hosszú távú üzemeltetési és karbantartási költségeit.

Adatközpontok összekapcsolása

Adatközpontokon belül vagy több adatközpont között a passzív szűrők lehetővé teszik a több optikai jel rendkívül hatékony irányítását rendkívül alacsony beszúrási veszteséggel, biztosítva a gyors és stabil adatátvitelt.